A modernebb autókban már elég sok olyan eszköz van, amik megkönnyítik, illetve kényelmesebbé teszik a mindennapi használatot. Az egyik ilyen eszköz a tolatóradar, ami nagyban megkönnyítheti a parkolást azzal, hogy jelez, ha valami túl közel van mögöttünk. Ennek köszönhetően azok is biztonsággal parkolhatnak, illetve manőverezhetnek szűk helyeken, akiknek kevésbé jó a szemmértéke, és nem biztosak magukban. Sokak szerint azonban a tolatóradar csak hamis magabiztosságot ad: igaz, hogy jelzi az akadályt, de vezetni nem fog megtanítani senkit. Aki nem tud parkolni, annak hiába jelzi a berendezés, hogy van valami a háta mögött, nem biztos, hogy ennek tudatában be fog tudni állni egy szűkebb helyre – bár legalább a kocsit nem töri össze.
Láthatatlan akadálynál jól jöhet
A tolatóradar egy vitathatatlan előnye, hogy nagyon jó hasznát lehet venni akkor, amikor olyan akadály van mögöttünk, ami túl alacsony ahhoz, hogy láthassuk a hátsó szélvédőn át. Ilyenkor legfeljebb megtippelni tudjuk, hogy hol van, ami vagy bejön, vagy nem. Elég gyakori, hogy ebben a helyzetben csak sikerül az akadálynak nekitolatni, vagy ha nem, akkor nehezebben állunk be egy helyre, mint egyébként, mert nem merünk annyit tolatni, amennyit lehet. Ha van tolatóradarunk, ez a probléma meg van oldva, mert a radar szól, ha túl közel mentünk a mögöttünk lévő akadályhoz, még akkor is, ha alacsonyan van. Így biztosan nem fogunk nekimenni semminek.
Főleg kezdőknek tehet jó szolgálatot
Legyünk őszinték: a rutinos sofőrök évek óta remekül megvannak tolatóradar nélkül is, valószínűleg ezután is meg tudnák oldani. A kezdőknek azonban még akár tanulási szempontból is jól jöhet: könnyebben megtanulják, meddig tolathatnak, mennyire mehetnek valamihez közel úgy, hogy még biztonságos legyen, hiszen a radar szól, ha kezd sok lenni. Magabiztosságot is adhat, mivel nem félnek a kezdők attól, hogy nekitolatnak valaminek: ez az egyik leggyakoribb friss jogsis félelem. Összességében tehát tolatóradar nélkül lehet élni, de azért sokszor jól jöhet, egyáltalán nem ördögtől való.
